Az épületek fekete-fehér ábrázolása
A fekete-fehér épületfotók egy külön kategóriát jelentenek. Korábban, a színes film megjelenése előtt természetesen csak ez állt a fényképészek rendelkezésére. Azonban néhány fotós a színes film térhódítása után is megmaradt ennél az ábrázolásmódnál.
Jellegzetessége, hogy különösen alkalmas a formák, textúrák és fényviszonyok megjelenítésére. A színek nem vonják el a szemlélő figyelmét, nagyobb figyelem jut a részletekre. Épületfotózáskor ez különösen érvényesül. Az építészeti elemek, felületek és arányok fontos szerephez jutnak. Kiemelten igaz ez az ismétlődő formákra, ívekre, struktúrákra, amelyek igen látványosak az ilyen fotóknál.
Két kedvenc fotóművészemmel szeretném illusztrálni a fekete-fehér épületfotók jelentőségét.
Nagyon leegyszerűsítve két ága ismerhető fel ennek a technikának. Az egyik a valóságot hűen – de a színek hiánya miatt mégis másképpen – ábrázoló fényképezés. Itt, ahogyan az az ingatlanfotóknál is fontos szempont, hogy a függőleges és vízszintes vonalak mindig párhuzamosak, nincs perspektivikus torzulás a képeken. Ebben az inkább dokumentáló, ugyanakkor a fotós szemléletét hűen tükröző kategóriába tartozik Ezra Stoller. Képein az Egyesült Államok híres épületei és intézményei mellet a családi házak és azok belső terei is megjelennek. Igazi példakép az épületfotósok között, fotói sok szempontból referenciának számítanak. A képek megkomponálása, az arányok, a fény-árnyék viszonyok érdekessé teszik fotográfiáit. Természetesen képeit analóg technikával készítette, az utómunka is nagyon korlátozott volt a számítógépes programok nélkül. Ha így tekintünk munkáira, még nagyobb elismerés illeti, hiszen precízen megkomponált fényképezésre volt szükség a tökéletes cél elérése érdekében.
A másik irány, amikor az épületek fekete-fehér ábrázolása művészi jelleggel történik. Ilyenkor az épületek érzéseket, gondolatokat közvetítenek. Ezt a formák, az ismétlődő elemek és a fény illetve árnyék különös kompozícióival éri el a fotóművész. Ezeken a képeken nem fontos, hogy az épületek élei párhuzamosak maradjanak. A legtöbb képen összetartó vonalakkal és különleges kompozíciókkal találkozhatunk. Személyes kedvencem a kortárs Julia Anna Gosporadou fotóművész, aki többszörösen díjnyertes képeivel igazán művészi képi világot teremtett. Különleges látásmódja, ami ugyan követi a vizuális „szabályokat”, de mégis egyedi, nagyon közel áll hozzám. Ebben az alkotói folyamatban nagy szerepet kap a szoftveres utómunka. Tulajdonképpen a fényképészet és a festészet (a fotók utólagos manipulálása) kombinációjáról van szó, ahol a művész az eredeti képen változtat. Módosítja a kontrasztot, az élességet, korrigálhatja a fényviszonyokat, a falak dőlését, és számos egyéb jellemzőjét az épületfotónak. A végeredmény viszont lenyűgöző, mindenképpen hatással van ránk.
Minden művésznek szüksége van olyan elődökre, akik inspirálják, és művészetükkel hatással vannak annak munkájára. Ezra Stoller és Julia Anna Gosporadou számomra ilyen fotóművészek. Követendő példák.