Már többször említettem korábban, hogy azok a képek , amelyeken az épületek mellett ill. azokban embereket is ábrázolnak, különösen közel állnak hozzám. Az ingatlanhirdetési portálokon Magyarországon ez nem általános, inkább magazinokban és online felületeken találkozhatunk az épületfotókon emberekkel. A művészi igényű kiadványokban viszont nagyon gyakori ez az ábrázolásmód.
Természetesen egy rosszul elhelyezett, vagy a képbe „berontó” egyén, vagy egy neveletlen háziállat tönkre is teheti a fotóinkat, a középületek fotózása során pedig kifejezetten zavaró lehet a véletlenszerűen megjelenő járókelők sokasága. Ezzel szemben a fényképen szándékosan – és a fotózás „szabályai” szerint – megjelenő alak/alakok pluszt információt vagy érzelmet adhatnak képeinknek.
Több fajta módozattal találkozhatunk a képeken. Először is elmosódott/bemozduló alakokkal, amivel elsősorban a mozgást fejezzük ki (épület előtt biciklis/gyalogos, egy lépcsőházban felfelé/lefelé lépkedő tulajdonos). Másrészt az elmosódó arcok és alakok személyazonosságát is elrejthetjük ilyen módon, hiszen a fotóalany ezekben az esetekben általában felismerhetetlen. (Gyakran a mozgás egy adott pillanata van megörökítve, ilyenkor nincs bemozdulás a képen).
A második esetben az alak statikus, mozgás nélkül láthatjuk, ül, esetleg egyhelyben áll. Ilyenkor az intimitás megőrzése érdekében általában a személy nem néz a kamerába (kinéz egy ablakon, olvas a fényképezőgépnek oldalt/háttal, csak részben látszik/takarásban van). Persze van akit nem zavar, ha a képeken felismerhető, ilyenkor az arc is kivehető.
Egy másik szemszögből vizsgálva egy személy a fotón az épület vagy az építészeti struktúra arányait is megmutathatja. Gyakran e nélkül nehéz megítélni az arányokat és a méreteket.
A legutolsó aspektus az érzelmi töltet. Az üres szobák és helyiségek kevésbé hatnak otthonosan, mint az ott lakókat ábrázoló képek. Sokszor a terek és szobák funkciójáról is információkat kaphatunk, ha éppen egy cselekvés közbeni pillanatot örökít meg a fénykép (kutya a képen, játszó gyerekek egy játszószobában). Különös harmóniát fejezhet ki, ha az ábrázolt személy összhangban van az adott épülettel vagy helyiséggel (könyvtárban olvasnak, a szobai színei visszaköszönnek az ott lévő öltözetén).
Sokszor ezek a megoldások együtt jelennek meg, fontos hogy plusz dolgot adjon a képhez, valamit szavak nélkül „meséljen el”. Sok fotográfus használ modelleket az épületfotózások során. Ilyenkor szándékosan helyezheti őket olyan helyre, amit a képeken/ingatlanhirdetésekben látni szeretne.
Az alábbi képekkel szeretném illusztrálni az előzőekben kifejtett ábrázolásmódokat.
Dane Alonso képe, amely a színekkel harmóniát fejez ki. A mozgás nincs elmosva, egy fázisát látjuk a sétának.
Bruno Belli fotóján ugyan a könyv lapozása miatt a kéz és a oldalak bemozdultak, az arc mégis felismerhető. Az alanyt vagy modellt nem zavarja, ha megjelenik a hirdetésben. Ez utóbbi esetben ez még inkább érthető.
Minh T. munkáit láthatjuk a felső három képen. Jó példa az arányok érzékeltetésére.
Mark Fearnley képei már inkább művészeti céllal készültek, az utolsó kép szintén jó példa az arányok megjelenítésére.
Marcus Cederberg fényképei ötletesen ábrázolják a teret és benne az embert.
Francesco Paleari montázsai már műalkotások, az épületeket és az embereket különös látásmóddal ábrázolja.
Bruno Belli torontói fotográfus képein a bemozdulásra látunk példákat. Érdekes, hogy nem csupán a mozgás ábrázolását láthatjuk egy hosszabb záridővel készült fotográfián (első kép), de ugyanakkor az intimitás szem előtt tartása is cél volt, hiszen a járókelő arca nem kivehető. Ugyanez a szándék húzódhat meg a középső kép „elmosott” alakjában. Az utolsó fényképen az alany éppen a kertbe tart, így nem láthatjuk az arcát, míg elmosódott alakja a mozgást érzékelteti. (Az inkognitó így duplán is biztosított 🙂 ).