Már többször említettem korábban, hogy azok a képek , amelyeken az épületek mellett ill. azokban embereket is ábrázolnak, különösen közel állnak hozzám. Az ingatlanhirdetési portálokon Magyarországon ez nem általános, inkább magazinokban és online felületeken találkozhatunk az épületfotókon emberekkel. A művészi igényű kiadványokban viszont nagyon gyakori ez az ábrázolásmód. Az ingatlan fotózás során ez lehet koncepció is, hogy szándékosan helyezünk el embereket az adott terekben. Az ingatlan fotós döntésén múlik (természetesen a jelenlévők beleegyezésével), hogy a képek személyeket is ábrázolnak-e.
Természetesen egy rosszul elhelyezett, vagy a képbe „berontó” egyén, vagy egy neveletlen háziállat tönkre is teheti a fotóinkat, a középületek fotózása során pedig kifejezetten zavaró lehet a véletlenszerűen megjelenő járókelők sokasága. Ezzel szemben a fényképen szándékosan – és a fotózás „szabályai” szerint – megjelenő alak/alakok pluszt információt vagy érzelmet adhatnak képeinknek.
Több fajta módozattal találkozhatunk a képeken. Először is elmosódott/bemozduló alakokkal, amivel elsősorban a mozgást fejezzük ki (épület előtt biciklis/gyalogos, egy lépcsőházban felfelé/lefelé lépkedő tulajdonos). Másrészt az elmosódó arcok és alakok személyazonosságát is elrejthetjük ilyen módon, hiszen a fotóalany ezekben az esetekben általában felismerhetetlen. (Gyakran a mozgás egy adott pillanata van megörökítve, ilyenkor nincs bemozdulás a képen).
A második esetben az alak statikus, mozgás nélkül láthatjuk, ül, esetleg egyhelyben áll. Ilyenkor az intimitás megőrzése érdekében általában a személy nem néz a kamerába (kinéz egy ablakon, olvas a fényképezőgépnek oldalt/háttal, csak részben látszik/takarásban van). Persze van akit nem zavar, ha a képeken felismerhető, ilyenkor az arc is kivehető.
Egy másik szemszögből vizsgálva egy személy a fotón az épület vagy az építészeti struktúra arányait is megmutathatja. Gyakran e nélkül nehéz megítélni az arányokat és a méreteket.
A legutolsó aspektus az érzelmi töltet. Az üres szobák és helyiségek kevésbé hatnak otthonosan, mint az ott lakókat ábrázoló képek. Sokszor a terek és szobák funkciójáról is információkat kaphatunk, ha éppen egy cselekvés közbeni pillanatot örökít meg a fénykép (kutya a képen, játszó gyerekek egy játszószobában). Különös harmóniát fejezhet ki, ha az ábrázolt személy összhangban van az adott épülettel vagy helyiséggel (könyvtárban olvasnak, a szobai színei visszaköszönnek az ott lévő öltözetén).
Sokszor ezek a megoldások együtt jelennek meg, fontos hogy plusz dolgot adjon a képhez, valamit szavak nélkül „meséljen el”. Sok fotográfus használ modelleket az épületfotózások során. Ilyenkor szándékosan helyezheti őket olyan helyre, amit a képeken/ingatlanhirdetésekben látni szeretne.
Az alábbi képekkel szeretném illusztrálni az előzőekben kifejtett ábrázolásmódokat.
Dane Alonso képe, amely a színekkel harmóniát fejez ki. A mozgás nincs elmosva, egy fázisát látjuk a sétának.
Bruno Belli fotóján ugyan a könyv lapozása miatt a kéz és a oldalak bemozdultak, az arc mégis felismerhető. Az alanyt vagy modellt nem zavarja, ha megjelenik a hirdetésben. Ez utóbbi esetben ez még inkább érthető.
Minh T. munkáit láthatjuk a felső három képen. Jó példa az arányok érzékeltetésére.
Mark Fearnley képei már inkább művészeti céllal készültek, az utolsó kép szintén jó példa az arányok megjelenítésére.
Marcus Cederberg fényképei ötletesen ábrázolják a teret és benne az embert.
Francesco Paleari montázsai már műalkotások, az épületeket és az embereket különös látásmóddal ábrázolja.
Bruno Belli torontói ingatlan fotós képein a bemozdulásra látunk példákat. Érdekes, hogy nem csupán a mozgás ábrázolását láthatjuk egy hosszabb záridővel készült fotográfián (első kép), de ugyanakkor az intimitás szem előtt tartása is cél volt, hiszen a járókelő arca nem kivehető. Ugyanez a szándék húzódhat meg a középső kép „elmosott” alakjában. Az utolsó fényképen az alany éppen a kertbe tart, így nem láthatjuk az arcát, míg elmosódott alakja a mozgást érzékelteti. (Az inkognitó így duplán is biztosított 🙂 ).