Mint érdekesség, szeretnék megmutatni néhány régi ingatlanhirdetést. Elsősorban a fotókkal kapcsolatban érdekes kérdéskör, de az igazság az, hogy túlnyomó részben szöveges és rajzolt hirdetéssel találkozhatunk, ha kutakodni kezdünk a régi idők képei között. (Az 1900-as évektől a XX. század közepéig).
A fotográfia (dagerrotípia) megjelenése előtt persze csak a szöveg és a rajz jöhetett szóba. Csak sokkal később (50-es 60-as évek) jelentek meg az épületeket ábrázoló fotók a képeken. Itt is elsősorban a házak homlokzatát, vagy magát az épületet ábrázolták, a szobákat és belső tereket nem igazán. (Ezeket inkább rajzolt alaprajzzal jelentették meg).
Ha időrendbe állítjuk, akkor először szöveges, aztán grafit (fekete-fehér) rajzokkal ellátott, később színes rajzokat és reklámokat láthatunk az épületekről az ingatlanhirdetésekben. Gyakori volt a csupán rajzolt alaprajz is. Persze találunk épületfotókat, de azok elsősorban hivatali épületek, állami intézmények képei, családi házakról igen kevés kép készült az 1950-es évek előtt. Részben azért, mert a fotó a grafikához képest költségesebb volt, másrészt a nyomdai megjelenés miatt is. Ha mégis készült ilyen, akkor azt a kormányzat vagy egy vállalat finanszírozta általában.
A hirdetési fotók először természetesen fekete-fehérek voltak, később gyakori az utólag színezett ingatlanfotó is. A 70-es években aztán egyre gyakoribbá vált az épületekről készült színes fotográfia. Manapság pedig a digitális technikának hála, láthatunk drónfelvételeket, 360 fokos ingatlan bejárást, videót és manipulált képeket is.
A régi hirdetéseket nézve nemcsak a régmúltat idézzük meg, annak szokásaival és „dizájn”-jával, de a fotó-technika fejlődését is nyomon követhetjük. (Az utolsó képen a hetvenes évek színvilágát látjuk, ahol a színes filmek színtere igencsak eltért a mai színvilágtól, elsősorban a negatív, a fotópapír és az előhívás során használt vegyszerek miatt).
Nézzünk néhány példát, hogyan is működött az ingatlanhirdetés és piac a régi szép időkben.
