A képeiken keresztül szeretnék bemutatni néhány ikonikus fotográfust, akik fekete-fehér fényképeket készítenek/készítettek, és képi világaik nagy hatással voltak rám. Habár különböző zsánereket képviselnek, érdemes megfigyelni azt, ahogy a fény-árnyék arányokkal a szemlélő tekintetét a kép bizonyos területeire irányítják. Legyen az egy vadállat, egy kapu, a streetfotó egy tovasuhanó szereplője, ezek a művészek a pillanat megörökítésén túl bámulatos módon tudják hangsúlyozni a témát a fény szabályozásával. A szürke különböző árnyalatai pedig közben mindig egyensúlyban vannak. Akár a kép széleit (vignetta hatás), akár az ég felső szeletét „festik” sötétebbre, a nézőt segítik a látvány befogadásában, érzéseket és gondolatokat közvetítenek. A képekhez nem fűzök magyarázatokat, csupán a fotóművészek nevét jelzem alkotásaik felett.
Az első fotográfus Ansel Adams, aki egy fotóelméleti módszert is kidolgozott a szürke árnyalatok definiálására, azokat nullától tízig rangsorolta. (Ez az ún. Zóna-rendszer, ahol a 0 érték képviseli a teljesen fekete árnyalatokat /bebukott képrészletek/, a tízes fokozat pedig a tiszta fehér színt /kiégett részeket/ képviseli).
A második fotóművész Clyde Butcher
A következő művész Laurent Baheux francia fotográfus. Könyveiben az élővilágot ábrázolja, elsősorban földrészenként csoportosítva. (Limitált fotóalbumai nagy sikert aratnak. Ugyanakkor az „Africa” kiadás 2000 példányban jelent meg csupán).
Negyedikként Jean Michael Berts munkáiból szeretnék ízelítőt adni. Mivel elsősorban épületeket és városképeket fényképez, az ő munkássága különösen közel áll hozzám.
Végül szeretnék mutatni néhány fényképet Alan Challer fotóművésztől. A képein igen plasztikusan látszik, amiről korábban szóltam. A sötét részletek közül a fényesebb képrészletek szinte előretörnek. Ezek természetesen általában a főtémát ábrázolják. „Metropolis” című fénykép sorozata hasonló módon ábrázolja a modern embert és környezetét.
Érdemes ellátogatni a fotóművészek saját oldalaira. Szép vizuális élményeket kívánok!